Marian Cozma bejegyzései 
Kezdettől fogva nem teljesen értem, hogy miért jó éppen a románokkal megveretnünk magunkat két „sorsdöntő” vb-selejtező előtt, de szögezzük le, hogy a 0–1-gyel önmagában nincs semmi baj. Még azt is bele lehet magyarázni, hogy a románok játéka talán valamelyest hasonlít a portugálokéra, stílusban és tudásban is, de sok, szerencsésebb edzőpartnert el tudtam volna képzelni a magyar válogatott számára. Mert sem a magyar szurkolók lelkének, sem a játékosok önbizalmának nem tesz jót, hogy az amúgy lenézni szeretett románok (Steaua+válogatott) egy hónapon belül háromszor vernek meg bennünket 5-1-es összesítéssel. (A lenézésről még annyit, hogy a nem minden ok nélkül, de hibás általánosítással primitívnek és bunkónak tartott román sportvezetők, akiket közelről láthattam a VIP-páholyban, lényegesen jobban öltözöttebbek, elegánsabbak, gazdagabbak és persze sikeresebbek magyar kollégáiknál.)
Fontos leszögezni: a felkészülési meccs eredményétől és az azon tapasztalt játéktól teljesen függetlenül akár meg is verhetjük a portugálokat és a svédeket (nemigen fogjuk), és Erwin Koeman tegnap is ugyanaz a végtelenül profi és rokonszenves egyéniség maradt, akinek megismertük. Alapvetően nem történt semmi más, mint ami várható volt: érvényesült a papírforma. S jó eséllyel ugyanez történik majd az olyannyira várt (a portugálok ellen már minden jegy elfogyott, és nem kizárólag Cristiano Ronaldo miatt) két vb-selejtezőn is: két szoros vagy kevésbé szoros vereség. Legfeljebb egy semmire sem jó iksz. Ne legyen igazam!
Ez a román B-válogatott egyébként nem feltétlenül kellene, hogy jobb legyen a magyar csapatnál, bár tegnap ennyivel mindenképpen jobb volt. Nincs kizárva, hogy a kapitánynak vannak elfogadható érvei, de a lelátóról nézve mindenképpen érthetetlen, hogy sokadszor hagyta ki a kezdőcsapatból a legjobb magyar futballistát, Gera Zoltánt. A játék alapján az sem tűnt indokoltnak, hogy négy olyan labdarúgó kapott helyett a kezdőcsapatban, aki jobbára ugyanazon a poszton tudja a legtöbbet: Dzsudzsák Balázs, Huszti Szabolcs, Halmosi Péter és Bodor Boldizsár. Közülük az első félidőben nemegyszer Halmosinak kellett volna irányítania, ami azért luxus, miközben Gera Zoli a padon csücsül.
Akárki akármit mond (egyes szurkolók mozgalmat indítottak Gyepes mellőzéséért), szerintem Gyepes lehet Juhász méltó párja a védelem közepén, míg Vanczák Vilmos máltai ámokfutása óta sem tudott meggyőzni arról, hogy bármilyen poszton is helye lenne a nemzeti csapatban, pláne a tegnapi, idegen szerepkörében (amíg a bizonyos szintet mindig hozni képes Bodnár László – hogy azt ne mondjam, Fehér Csaba – ugyancsak pados volt). Torghelle Sándorba – most már egyértelmű – szerelmes a holland kapitány, hiszen rúgjon bár fontos gólokat Málta vagy Albánia ellen (amit szerintem riválisai is megtettek volna), az mégiscsak túlzás, hogy mindig minden körülmények között, felkészülési és tétmeccsen, egészségesen vagy sérülten a pályán van, ráadásul egyedüli csatárként, míg a tavaly erős bajnokságokban sok gólt lövő Priskin Tamás és Szalai Ádám alig kap lehetőséget. Rudolf Gergely válogatottbeli karrierje is talány, egyre inkább úgy tűnik, hogy az ő igazi posztja is az, amit magyar szakszóval gólt nem lövő csatárnak nevezhetünk.
A középpályán ezúttal is jó futballisták szerepeltek, de nem először volt érezhető, hogy az összetétellel, a rendszerrel valami baj van. Mert elvileg nem lenne szabad, hogy az a középpálya, amelyen Dárdai Pál, Hajnal Tamás, Huszti Szabolcs és Dzsudzsák Balázs szerepel, egy félidőn át ne csináljon semmi érdemlegeset. Ugyanis ez történt. Mert bizonyos Cristian Chivu egyetlen spontán mozdulatával több futballt mutatott be, mint az egész magyar csapat az első félidőben: felhördült a közönség, amikor a román kapitány a földön ülve, sérülten, felszabadító fejessel csúsztatta a labdát az oldalvonalon túlra. Futballjelenet volt még Gera Zoltán visszahúzós csele, Juhász Roland egy-egy elegáns megmozdulása, s persze Tiberiu Ghioane győztes gólja. Nagyjából ennyi.
Egy internetes hozzászóló szerint látható volt, hogy a nagyon lelkes román tartalékcsapattal szemben alulmotivált magyar sztárok léptek fel, akik nem akartak itt nyerni, és semmi ok a pánikra a vb-selejtezők előtt. Érdekes, mert sokan éppen úgy láttuk, hogy a Cozma-emlékmeccsen a románok nagyon is megelégedtek volna egy elegáns döntetlennel, de hát gólt csak nem rúghatnak helyettünk. Mi meg jószerével kapura tartó lövést sem jegyeztünk.
Na, de figyelem! Hamarosan Zlatan Ibrahimovic és Cristiano Ronaldo megmozdulásai lesznek láthatók a Puskás Ferenc Stadion már most sem túl jó állapotúnak tűnő gyepén. Mi mégis azt reméljük, hogy nem ők, hanem Torghelle góljai, s még előbb a Loki játékosai feledtetik, milyen jó kis Madonna-koncertet lehetett volna itt rendezni.
Szöllősi György
