MTK bejegyzései 
Ha MTK-drukker lennék, most nagyon szomorú és bosszús lennék.
Elgondolkodnék azon, hogy miközben mindenütt azt hallom és olvasom tíz éve, hogy nálunk működik a legprofibb klubmodell, hogy fantasztikus jövőt építünk, hogy az utánpótlásunk világszínvonalú, hogy tervszerű építkezés zajlik a klubomnál, hogy mi vagyunk a legstabilabb csapat a legbiztosabb anyagi háttérrel, nos, eközben azt kell látnom, hogy az a Fenerbahce, amelyet alig tíz éve az akkor még csak a tervszerű építkezés elején járó kedvenc csapatom legyőzött Isztambulban, most macska-egér játékot játszik a világszínvonalú utánpótlásunkból felépített együttesünkkel, és amolyan edzőmeccs-hangulatban győz le bennünket fájóan könnyedén.
És ha MTK-drukker lennék, azt sem érteném, hogy miért olvasok mindenütt bátor helytállásról, meg tisztes eredményről, miközben a tévében mégiscsak azt láttam, hogy a játékosaink nemigen jártak az ellenfél tizenhatosán belül a kilencven perc alatt, hogy a párharcok nyolcvan százalékát elveszítettük, s hogy a Fener a második félidőben szinte percenként szórakozta el a helyzeteit.
Kicsit vigasztalna, hogy csak peches gólokkal, a védőkön megpattanó labdák révén tudták bevenni a kapunkat, ahogyan sok tudósítás nem győzi hangsúlyozni, de elgondolkoznék azon, vajon az ellenfél két kapufája nem a mi szerencsénket jelzi-e, s hogy vajon miért nem rúgtunk inkább mi két „peches” gólt…
Eszembe jutna az is, hogy a mi „csikócsapatunkat” megelőzően utoljára a hetvenes évek közepén emlegettek így egy együttest Magyarországon, de akkor a Ferencváros a KEK döntőjébe jutott, mint ilyen. Persze, elvileg még mi is eljuthatunk a BL-be, csak először is itthon hármat kell rúgnunk a Fenerbahcénak.
Elmerengenék ugyanakkor azon is, hogy a sokszor bizonyított Garami mester miért nem vághat neki a nemzetközi kupasorozatnak egyszer egy igazán jó csapattal, s miért kell folyton a nulláról kezdenie az építkezést.
Igen, ez mind-mind eszembe jutna, ha MTK-drukker lennék. De mindegy is, mert nem vagyok az…
Szöllősi György
