Formula 1 bejegyzései 
2009. aug. 22. 23:35 - írta Szollosi77
Már majdnem elfelejtettem, hogy mennyire idegesítő volt a bájolgás, amit az állami nemtommilyen egészségügyi központ főnökével, bizonyos doktor Szilvásyval folytattak az egyik reggeli tévéműsorban a Massa-ügy kapcsán, amikor megint eszembe juttatták a dolgot: állami kitüntetést vehetett át az úr a nemzeti ünnepen, nyilván a brazil Formula–1-es pilóta meggyógyításáért.
Mielőtt viszolygásom okait felsorolom, véssük kőbe: elmondhatatlanul jó, hogy az autóversenyző gyors és mindenben szakszerű ellátást kapott Magyarországon, hogy megfelelő kórházba, kitűnő orvosok kezébe került, és hogy a körülményekhez képest szerencséje is volt. Természetesen nem sajnálom tőle a kiemelt figyelmet, a hibátlan körülményeket. Éppen ellenkezőleg: ilyet kívánnék mindenkinek, aki hasonló helyzetbe kerül. No, ezzel van itt a baj.
Mert a jópofizás közepette azt elfelejtette megkérdezni a riporter, hogy vajon egy átlagos magyar állampolgár hasonló hatású balesettel esélyes lett volna-e hasonló ellátásra? Aligha. Nem az a baj, hogy létrehozták ezt az elitkórházat a vezető elvtársak, jószerével saját maguk meg a VIP-k részére, hanem azzal, hogy ezzel egyidejűleg a hasonló szintű ellátásból az ország ki van zárva, és a minap is azzal fogadták a baleseti intézetben a háztartási balesetben megsérült ismerősömet, hogy nincsen géz, s ha lenne, akkor sem lenne olló, amivel elvágják (ha meg mégis, lassan már orvos és ápoló sem marad az országban...). Nem ragozom, mert ezeket a rettentő történeteket mindenki ismeri, aki kénytelen volt mostanában kapcsolatba kerülni a magyar kórházakkal, de eközben a Massa-ügy kapcsán hovatovább olyan üzeneteket próbáltak eladni nekünk és a külföldnek, hogy lám, lám, a magyar egészségügy világszínvonalú, minden a legnagyobb rendben.
És akkor ezen a ponton nem pártpolitizálni kezdek, hanem egy idevágó sporttörténetet hadd osszak meg önökkel. Egy magyar–svéd futballmeccsen történt pár éve (most is vb-selejtező következik a svédekkel a Puskás Stadionban), hogy bizonyos Zlatan Ibrahimovic fejbe rúgta Juhász Rolandot, akit le kellett cserélni, és agyrázkódás gyanúját állapították meg nála a helyszínen, amely – bizonyos szövődmények a plusz sérülések esetén – igen veszélyes is lehet, azonnali kivizsgálást igényel. A jelenlévő mentő és a válogatott orvosa is úgy ítélte meg, hogy rájuk a helyszínen nagyobb szükség van, és minthogy az MLSZ-nek sem volt humánkapacitása arra nézve, hogy a magyar futball egyik legnagyobb értékének számító Juhász Rolandot valaki elkísérje a kórházba, a meccsen jelenlévő barátnőjét és barátját kérték meg arra, ugyan vinnék már el Rolit a Fiumei útra. Magam onnantól váltam szem és fültanúvá, hogy a játékos ügynöke hívott külföldről, mondván, hallotta, mi történt, és Juhász most ott üldögél a váróban, válogatott melegítőben, és tanácstalanul várakozik, félig kábán a sérüléstől. Meccs közben autóba ültem, hogy ha lehet, próbáljak segíteni, de sok esélyem nem volt, mert először mindenáron TAJ-kártyát akartak kérni Rolandtól (vajon Massától is kérték Szilvásy úrék?...), aki egyenesen a pályáról érkezett (a kórház portásai a tévében még nézték a meccset), majd egyórányi várakozás után kiderült, hogy a vizsgálathoz szükséges készülékkel nem is rendelkezik az intézet, menjünk inkább a Péterffy Sándor utcába...
Talán még ma is ott ülnénk ebben a döbbenetes állapotúra rohadt kórházban, a kocsmai verekedések és családi drámák félig-meddig részeg áldozatai között (félreértés ne essék, az ő ellátásuk is elsődleges kötelesség!), ha az ügyeletes orvos, egy iskolatársam a piaristáktól, fel nem ismeri a válogatott futballistát. Szerencsére nem volt komoly a sérülés, de ha komoly lett volna, akkor is ezt az utat kellett volna végigjárnia Juhásznak. Azt látjuk, hogy a magyar válogatott futballistának (aki ugyanúgy biztosított rendezvényen, kiemelt sporteseményen, válogatott meccsen sérült meg) milyen ellátás jár a világhírű brazil autóversenyzőhöz képest, és vajon milyen jár annak, aki nem válogatott, csak mondjuk megyei másodosztályú játékos?...
Nagyon jó, hogy Felipe Massát úgy láttuk el, ahogy, de milyen szép lenne, ha ez a bánásmód nem csak külföldi sztársportolóknak járna Budapesten.
Mielőtt viszolygásom okait felsorolom, véssük kőbe: elmondhatatlanul jó, hogy az autóversenyző gyors és mindenben szakszerű ellátást kapott Magyarországon, hogy megfelelő kórházba, kitűnő orvosok kezébe került, és hogy a körülményekhez képest szerencséje is volt. Természetesen nem sajnálom tőle a kiemelt figyelmet, a hibátlan körülményeket. Éppen ellenkezőleg: ilyet kívánnék mindenkinek, aki hasonló helyzetbe kerül. No, ezzel van itt a baj.
Mert a jópofizás közepette azt elfelejtette megkérdezni a riporter, hogy vajon egy átlagos magyar állampolgár hasonló hatású balesettel esélyes lett volna-e hasonló ellátásra? Aligha. Nem az a baj, hogy létrehozták ezt az elitkórházat a vezető elvtársak, jószerével saját maguk meg a VIP-k részére, hanem azzal, hogy ezzel egyidejűleg a hasonló szintű ellátásból az ország ki van zárva, és a minap is azzal fogadták a baleseti intézetben a háztartási balesetben megsérült ismerősömet, hogy nincsen géz, s ha lenne, akkor sem lenne olló, amivel elvágják (ha meg mégis, lassan már orvos és ápoló sem marad az országban...). Nem ragozom, mert ezeket a rettentő történeteket mindenki ismeri, aki kénytelen volt mostanában kapcsolatba kerülni a magyar kórházakkal, de eközben a Massa-ügy kapcsán hovatovább olyan üzeneteket próbáltak eladni nekünk és a külföldnek, hogy lám, lám, a magyar egészségügy világszínvonalú, minden a legnagyobb rendben.
És akkor ezen a ponton nem pártpolitizálni kezdek, hanem egy idevágó sporttörténetet hadd osszak meg önökkel. Egy magyar–svéd futballmeccsen történt pár éve (most is vb-selejtező következik a svédekkel a Puskás Stadionban), hogy bizonyos Zlatan Ibrahimovic fejbe rúgta Juhász Rolandot, akit le kellett cserélni, és agyrázkódás gyanúját állapították meg nála a helyszínen, amely – bizonyos szövődmények a plusz sérülések esetén – igen veszélyes is lehet, azonnali kivizsgálást igényel. A jelenlévő mentő és a válogatott orvosa is úgy ítélte meg, hogy rájuk a helyszínen nagyobb szükség van, és minthogy az MLSZ-nek sem volt humánkapacitása arra nézve, hogy a magyar futball egyik legnagyobb értékének számító Juhász Rolandot valaki elkísérje a kórházba, a meccsen jelenlévő barátnőjét és barátját kérték meg arra, ugyan vinnék már el Rolit a Fiumei útra. Magam onnantól váltam szem és fültanúvá, hogy a játékos ügynöke hívott külföldről, mondván, hallotta, mi történt, és Juhász most ott üldögél a váróban, válogatott melegítőben, és tanácstalanul várakozik, félig kábán a sérüléstől. Meccs közben autóba ültem, hogy ha lehet, próbáljak segíteni, de sok esélyem nem volt, mert először mindenáron TAJ-kártyát akartak kérni Rolandtól (vajon Massától is kérték Szilvásy úrék?...), aki egyenesen a pályáról érkezett (a kórház portásai a tévében még nézték a meccset), majd egyórányi várakozás után kiderült, hogy a vizsgálathoz szükséges készülékkel nem is rendelkezik az intézet, menjünk inkább a Péterffy Sándor utcába...
Talán még ma is ott ülnénk ebben a döbbenetes állapotúra rohadt kórházban, a kocsmai verekedések és családi drámák félig-meddig részeg áldozatai között (félreértés ne essék, az ő ellátásuk is elsődleges kötelesség!), ha az ügyeletes orvos, egy iskolatársam a piaristáktól, fel nem ismeri a válogatott futballistát. Szerencsére nem volt komoly a sérülés, de ha komoly lett volna, akkor is ezt az utat kellett volna végigjárnia Juhásznak. Azt látjuk, hogy a magyar válogatott futballistának (aki ugyanúgy biztosított rendezvényen, kiemelt sporteseményen, válogatott meccsen sérült meg) milyen ellátás jár a világhírű brazil autóversenyzőhöz képest, és vajon milyen jár annak, aki nem válogatott, csak mondjuk megyei másodosztályú játékos?...
Nagyon jó, hogy Felipe Massát úgy láttuk el, ahogy, de milyen szép lenne, ha ez a bánásmód nem csak külföldi sztársportolóknak járna Budapesten.
Budapesti Bulik a CityWeekendtől
