2010. jan. 1. 16:09 - írta Szollosi77

Jó néhány fénykép összegyűlt decemberből, amelyeket alapvetően Önöknek készítettem, csak eddig valahogy nem sikerült felpakolni őket a blogba, valamint van pár elvarratlan szál, amelyek az igencsak mozgalmas (blog)esztendő során sokfelé tekeredtek, s most jó lenne rendbe szedni és elkötni őket (a bejegyzés az óév utolsó napján készült).

Fulham: Gera Zoltán

Alapvetően más célú londoni utam alkalmával decemberben természetesen igyekeztem módot keríteni arra, hogy összefussak a magyar válogatott méltatlanul kiebrudalt csapatkapitányával, Gera Zoltánnal. A Fulham edzőpályáján készítettem pár fotót, amelyek arra talán alkalmasak, hogy éreztessék egy ilyen sajátos, régi londoni egyesület hangulatát. Meghallgattam Roy Hodgson sajtótájékoztatóját is, amelyen (aligha csak azért, mert néhány magyar is ott volt) külön dicsérte Zolit, aki, mint mondta, ma már bármikor bevethető, a csapat erősségei közé tartozik. Talán emlékeznek, a rutinos edző már Gera megszerzésekor is nyilatkozott ennek a blognak; akkor, másfél éve videoüzenetet rögzítettem vele valamelyik bécsi Eb-meccsen. Azóta, hogy Zolival Londonban találkoztunk, együtt ebédeltünk és a játékos elmesélte a válogatottal való szakításának szomorú részleteit, nagy örömmel olvasom, látom, hogy Gera ragyogóan helytáll Premier League-csapatában. Az ő gólja is kellett a Fulham győzelméhez és remek továbbjutásához az Európa-ligában, a minap meg a Chelsea-nek lőtt olyan gólt, amellyel hetven percig vezetett a Fulham idegenben a világhírű ellenféllel szemben. Ráadásul megint sajátos, „gerás” mozdulattal, félfordulattal, elvetődve talált a hálóba, s eszembe jutottak tréfának szánt, ám nagyon is megvalósulni látszó szavai: „még ollózok három-négy gólt, és akkor látni fogják, hogy nem volt véletlen a Manchesternek rúgott tavaszi gólom…”  Ne feledjük, Zoli lőtt már ollózós gólt a Fradiban és a válogatottban is, de Angliában úgyszintén számos bravúros, akrobatikus mozdulatát tartják nyilván.

Ha már ott voltunk, felhasználtuk az alkalmat arra, hogy Gera Zoltáné lehessen a 6:3 DVD tízezredik példánya, mégpedig abból az apropóból, hogy az Aranycsapat a nagy meccs előtt éppen a Fulham pályáján edzett, amit a BBC riportja is megörökít, s ez extraként ugyancsak látható a DVD-n.

 

Edzéslesen… A tréningre rendszerint nem engedik be a sajtót vagy a szurkolókat, ezt a fotót is a kerítésen kívülről készítettem

Mint Angliában minden: az, ami. És ezt rendszerint egyértelműen fel is tüntetik...

Egy szerény külvárosi csapat edzőközpontja. A bejárat egy konténeren keresztül vezet, de hét (!) kitűnő futballpálya azért itt is akad

A klub parkolójában a mozgássérült szurkolóknak fenntartott kisbusz is ott áll

A főnök, Mohamed Al Fayed képe több helyen kint lóg az edzőbázison. A tulajnak köszönhetik Geráék sok más mellett azt is, hogy 30 százalék kedvezményre jogosultak a világhírű Harrods áruházban…

A jó régi Fulham-pálya. Talán már 1953. november 24-én is így nézett ki, amikor Bozsikék ott edzettek

A tízezredik példány méltó helyen: a legjobb magyar futballista (jobbra :) ) kezében

Egy fontos szoba ajtaja…

Zürich: Puskás-díj

Önök az elsők között olvashattak itt a trófea terveiről, azóta pedig már át is adták az első FIFA Puskás-díjat, s erről, azt hiszem, mindenki értesült az országban, hiszen minden híradóban benne volt, az összes újság beszámolt róla.

Hatalmas öröm ez minden Puskás-rajongónak, akik pedig ott lehettünk a díjátadó televíziós gálán a zürichi kongresszusi központban, aligha felejtjük el azt az estét.

Íme néhány másutt még nem látott kép az eseményről. 

Mit szólnátok, ha holnap lemondanék az MLSZ-elnöki tisztségről?

Tök jó ötlet, igen!

Hallották, hogy a Kisteleki le akar mondani?

A fénykép nem jó minőségű, a két név annál inkább: Puskás, Beckenbauer

Hoppá, egy kakukktojás… Bizony, ez a kép nem Zürichben készült, hanem két nappal a gála előtt Budapesten, pedig a képen látható uraknak (2-es Buzánszky Jenő, 1-es Grosics Gyula és a 12. játékos, Szepesi György) ott lett volna a helyük Svájcban. Az MLSZ elnökének döntése értelmében azonban – hiába tartotta fent számukra a helyet a FIFA – nem utazhattak. Kisteleki István azóta bejelentette a lemondását. Talán éppen ezért? Mert már ez is elegendő indok lenne…

Cristiano Ronaldo, amikor még nem volt Puskás-díjas, „csak” aranylabdás

CR9 a 10-esek 10-esének, Puskás Ferencnek a mezével…

…amelyet aláírásával látott el a Puskás-akadémisták kedvéért

CR9 itt már Puskás-díjasként. Ez nem az átadás pillanata, hanem a gála után készült felvétel, ekkor ugyanis Puskás Ferencné és Cristiano Ronaldo újra és újra összeállt egy-egy képre az őket kérlelő vendégek kedvéért

Szervusz, kolléga… Vagyis Fernando Torres és Cristiano kézfogása a gyülekezés pillanataiban. Jó társaság gyűlt össze a környékünkön: ott látható még Steven Gerrard, Lionel Messi, John Terry, Kaká, Iker Cassilas és más futballnagyságok

Ha tudnád, mennyit kell melóznunk, hogy elsők legyünk az NB I-ben… – talán ezt meséli dr. Mezey György Lothar Matthäusnak, aki a nyáron majdnem a Videoton edzője lett. Aki hallgatja őket: a Vidi nagy drukkere, Orbán Viktor

Orbán Viktor, Puskás Ferencné és George Weah. Az egykori libériai aranylabdás jelentette be, hogy ki nyerte a Puskás-díjat. A beszélgetésből pedig kiderült, hogy Weah Orbán kollégája, ugyanis ellenzéki pártot vezet hazájában, jóllehet az év nagy részét Miamiban tölti…

Nem szeretem a beállított, mesterkélt fotókat. Talán nehezen hihető, de ez nem az. Platinivel akkor ismerkedtünk meg, amikor egyszer meglátogatta Puskás Ferencet a Kútvölgyi úti kórházban. Öcsi bácsi tehát még közöttünk volt, Michel pedig nem volt még az UEFA elnöke – világsztár annál inkább

A délutáni próba pillanatai

Ezt a fűzős focit ajándékozta Puskás Ferencné Sepp Blatternak, méghozá a távollétükben is üdvözletüket küldő Grosics Gyula, Buzánszky Jenő és Szepesi György aláírásával és személyes üzenetével

Két elszánt középpályás: az egyik német aranylabdás, a másik volt miniszterelnök, de mindkettejüknek szívügye a magyar foci

George Weah, Afrika első aranylabdása autogramot kér Puskás Ferenc özvegyétől

A gála utáni vacsora elsőrangú gasztronómiai élmény volt…

Kisteleki: vége. Vége?

A FIFA-gála másnapján Kisteleki István MLSZ-elnök bejelentette, hogy nem tölti ki a mandátumát, hanem a tavasszal leköszön a tisztségéről. Azt mondta, az elhatározás már régi, de nem lett volna elegáns a bundabotrány kellős közepén lemondani. Szerintem egyáltalán nem volt elegáns a Puskás-díj átadása után lemondani sem, mert önző módon így a maga ügyével tematizálta a sporthíreket az MLSZ-elnöke, ráadásul a búcsúlevelében úgy nyilatkozott, hogy többek között ő volt az, aki megalapította a Puskás-díjat, jóllehet az ügyben az érdeme éppen annyi, hogy nem akadályozta meg a díj létrejöttét. Persze a magyar viszonyokat ismerve ez sem kevés, köszönet érte, de például Buzánszkyék utazásának letiltása sok kérdést ébreszt az ügy kapcsán…

Az MLSZ elnöke részletes közleményben taglalta, hogy mit és hogyan tett a magyar futball élén az elmúlt négy évben, sok esetben feladva a magas labdát, más esetekben viszont vitathatatlan sikerekről számolva be. Ígérem, részletesen elemzem majd Kisteleki István állításait, most azonban csak annyit hadd jegyezzek meg, hogy az előzményeket ismerve egy percig sem gondolom, hogy önkéntes visszavonulásról van itt szó, sokkal inkább számító taktikázásról, amelynek a célja éppen hogy nem a hatalom átengedése. Tapasztalatunk az ügyben jócskán lehet abból az időből, amikor Kisteleki naponta nyilatkozta, hogy nem kíván az MLSZ elnöke lenni, miközben lázasan építette majdani elnökségének bástyáit a háttérben, s hogy, hogy nem, végül meg is szerezte az elnöki széket, nem is kicsit erőszakosan.

Szima Gábor, dr. Helmeczy László

Végül nagyon-nagyon röviden két személyes, de a blogbejegyzésekben gyökerező ügyről, csak azért, mert a rendszeres kommentelőknek tartozom annyival, hogy beszámolok a fejleményekről. A DVSC ellen indított pertől elálltam, miután Szima Gábor, a klub tulajdonosa személyesen bocsánatot kért azokért az állításokért, amelyek a BL-ben a klub számára végzett munkám kapcsán az egyesület honlapján megjelentek. Tisztáztunk minden nézeteltérést, én magam is elnézést kértem a klubhoz tartozók önérzetét esetleg sértő állításaimért, a Debrecen pedig felhasználja a Bajnokok Ligája UEFA Media Officereként szerzett szakmai tapasztalataimat. Erről megállapodtunk, s minden magyar drukker közös érdeke lenne, hogy a BL-együttműködés akár már jövőre élesben folytatódhasson…

Egy másik ügyben „alperesként szerepel” a blog: dr. Helmeczy László ügyvéd, az MLSZ alelnöke több esetben is kifogásolta pikírt megjegyzéseimet, amelyekkel a személyét illettem. Minthogy ezek a megjegyzések azokon az igen súlyos vádakon alapultak, amelyeket a Hír Televízió meglehetősen hitelesnek látszó politikai riportjai állítottak, s ebben az ügyben dr. Helmeczy László azóta jogerősen pert nyert, másfajta nézeteltérés pedig nem volt közöttünk, úgy illik, hogy megkövessem őt a gúnyolódásért, s amit szóban már megtettem, ezen a fórumon is megerősítsem: visszavonom az állításaimat, és jó munkát, jó egészséget kívánok az ügyvéd úrnak a magyar és a szabolcsi futball szolgálatában.

Boldog új esztendőt mindannyiuknak!

Szöllősi György