2009. jún. 1. 15:17 - írta Szollosi77

Előrebocsátom, nem különösebben tudom, hogy mi ez az egész, mert az igen agresszív médiakampány ellenére nekem nem nagyon „jött át az üzenet”. Valamiért kezdettől menekülök előle.

 

Azt hallottam egy ajánlóban, hogy ez a magyar falvak és városok ünnepe volna, de képtelen vagyok megérteni, hogy Révkomáromnak és főleg a polgárainak miért ünnep az, ha (szerintem elég megalázó módon) a port.hu benevezi a várost erre az izére. De az sem tűnik ünnepibb pillanatnak, hogy igen nehéz helyzetben lévő önkormányzatok ilyesmire költik polgáraik pénzét, miközben bezárják az iskoláikat. Nekem, Budapest polgárának biztosan nem ünnep, hogy három napig nem mehetek a Hősök tere közelébe autóval, a földalatti pedig embertelenül zsúfolt.

 

Erre még mondhatják, hogy üres demagógia, de az tényleg visszataszító, hogy olyan cégek és önkormányzatok, olyan sajtóorgánumok, amelyek soha semmilyen érzékenységet nem mutattak, mutatnak a sport, a nemzeti ügyek, s egyáltalán semmilyen érték iránt, most hirtelen komatálról, huszárokról és lovas hagyományokról meg nem tudom mikről ömlengenek, ami enyhén fogalmazva is röhejes, erőltetett és gáz.

 

Legalább ennyire idegesítő, hogy a Nemzeti Vágta is abba a kategóriába tartozik, amiért Magyarországon politikai hovatartozástól függetlenül „illik” rajongani. Ezek azok az ügyek és produkciók, amelyek állítólag annyira csodálatosak, hogy ezt megkérdőjelezni eleve eretnekség (nézzék csak meg a most várható kommenteket). Pedig szerintem a Kaláka együttes, Ákos, Annus Adrián, a női öttusa vagy a Nemzeti Vágta egyaránt tök ciki. Mondom, szerintem, amit feltétlenül vállalok, előrebocsátva, hogy nem biztos, hogy igazam van, és igaza lehet azoknak is, akik nem így gondolják.

 

Persze, kíváncsi lennék, hogyan tudnának meggyőzni.

 

Nekem senki se mondja, hogy nem vicces, hogy mondjuk az az RTL Klub, amely már évekkel ezelőtt megszűntette a sporthíreket a híradójában, s magyar érdekeltségű sporteseményt csak nagy ritkán, elvétve hajlandó adni, most hirtelen sportos lett és nemzeti, s egyszerre orrba-szájba nyomatja ezt a Nemzeti Vágtát, amelyről a leginkább az süt – akármennyire is erőlködnek a pr-osok –, hogy nem a falvak és a városok, de leginkább a magamutogató politikusok, s még inkább a marketingesek, a sajtó- és reklámügynökségek meg a rendezvényszervezők nagy-nagy ünnepe. Említett szereplők bókokkal, gratulációkkal, megrendelésekkel és sok-sok pénzzel halmozzák el egymást a gazdasági világválság kellős közepén valami homályos és nehezen magyarázható apropóból, de teljes és nagy egyetértés közepette. Aki meg eléggé ostoba és befolyásolható, az aléltan tapsol nekik ehhez a mondvacsinált (milyen pontos a kifejezés!) banzájhoz.

 

(Csak nagyon halkan jegyzem meg, s bennem is csak e pillanatban tudatosul, hogy egy nappal a Nemzeti Vágta előtt valóban lezajlott a magyar falvak és városok nagy ünnepe. Ez a rendezvény valóban ősrégi hagyományra tekint vissza, százezres tömeget mozgat meg, hallatlanul népszerű, minden magyar település büszkén – ha nem is hivatalosan – képviselteti magát rajta, pedig ennek az eseménynek se szponzorai, se médiapartnerei nincsenek, nem is foglalkoznak vele a kereskedelmi csatornák. Gyk: a csíksomolyói búcsú…)

 

Szöllősi György