Szóval 1968 óta tényleg nem indultak tőlünk egyszerre ennyien Csehország felé, mint ahányan szerdán útra keltek Plzenbe. Ha úgy tetszik, az is U19-es rendezvény volt: a Varsói Szerződés sorkatonái vonultak fel Csehszlovákiában, megcsúfolva a szabadság és a demokrácia eszményeit.
Azóta hál’Istennek nagyot fordult a világ, még akkor is, ha teljesen érthetetlen, hogy miért kell az Európai Unióban teljességgel szokatlan és érthetetlen módon rendőröknek átvizsgálni és ellenőrizni egy jóravaló szurkolókkal teli autóbuszt, amint ezt a Nemzeti Sport egyik járművével a cseh vagy szlovák (ki tudja, éppen melyik országban voltunk, hiszen határok már nincsenek) rendőrök megtették.

Az első kellemes meglepetés még hajnalban Csongrádi Feri megpillantása volt: a Videoton legendás párizsi győzelmének hőse is ott ült a lap által indított egyik buszon, hiszen hogyan is mondhatott volna ellent Márknak, tízéves kisfiának, aki mindenáron ott akart lenni Németh Krisztiánék Eb-elődöntőjén.

Együtt utazni megannyi NS-előfizetővel! Ez igen, ez jó móka, elvégre ezek az emberek olvassák évek óta a cikkeimet, nyilván mindenki régi ismerőseként üdvözöl majd – ábrándoztam előzetesen –, mint olyan barátot, akivel rendszerint együtt tölti a napindító kávé idejét. Ilyen lélekkel vártam tehát a találkozást, aztán, úgy vettem észre, hogy gyakorlatilag senki sem ismert meg az utasok közül… Sebaj, mert legalább nem is szitkozódtak a nyájas olvasók, mondván, „miért csak a Fradiról írtok állandóan?!” vagy „Miért nem lehet a Fradiról is írni néha?!” – és hasonlók.

(A Nemzeti Sport három busza hajnalban indult az esős Budapestről…)

(…és délután érkezett meg a napos Plzenbe)

Elképesztő különben, hogy mennyire szereti a magyar ember a futballt. Évtizedes megaláztatások után megint elég volt néhány megnyert meccs, egy szerethető csapat, hogy mindenki megőrüljön, hajnalban keljen, szabadságot vegyen ki, autóba üljön… Az MLSZ ezúttal jó ütemben és szimpatikus, ízléses mértékben használta ki az ügyben rejlő marketinglehetőséget: elnöki utasításra kétezer ingyenjegyet és ajándékpólót biztosított a kiutazó drukkereknek, akik lecsapták a feladott labdát, és szerda délután körülbelül éppen kétezren meg is érkeztek Plzenbe.

(Bognár György és Tamás Rita, a sportkörökben jól ismert pár: előbbi ötvenszeres válogatott futballista, edző kedvese pedig az egyik bulvárlap szerkesztője, volt Nemzeti Sportos sportújságíró kollégánk)

(UEFA, női U19…)

Az egész akció lebonyolítója Telegdy Attila, a szövetség marketingese volt, aki mindenképpen megérdemli, hogy ehelyütt kétezer szurkoló nevében köszönjük meg, hogy annak rendje és módja szerint magyar sátor létesült a stadion mellett, s ott udvariasan és jól megszervezett módon várták jeggyel és trikóval a magyar foci eltántoríthatatlan szerelmeseit. Hivatásos és „mezei” szurkolók százai sétálgattak, söröztek a plzeni Viktoria pályája körül, azzal a jóleső érzéssel, hogy olyan magyar csapatot buzdíthatnak, amely sikeres, esélyes és kategóriájában európai szintű.

(Telegdy Attila, akinek a pólókat és az MLSZ-sátrat köszönhettük)

A győzelem persze, ahogyan a legnagyobb nekibuzdulások alkalmával ez már-már törvényszerű, nem sikerült, de szégyenkezni semmi esetre sem kellett a Sisa-csapat miatt. Sőt! Ezúttal nem mese: a semleges nézők, az elfogulatlan UEFA-sok nem győzték dicsérni a „kitűnő” magyar csapatot, s egymás után gratuláltak a vesztes fél edzőjének, Sisa Tibornak az egész Eb-n nyújtott szerepléshez.

(Ifisztárok: Koman Vladimir autogramot oszt a rajongóknak a mérkőzés után)

Ezzel együtt azt állítom, hogy még ez az ifiválogatott sem képes mondjuk a német, spanyol, olasz hármasból egynél többet megverni egy tornán, de az is tény például, hogy a spanyol korosztályos csapat legyőzése hatalmas, kontinensszerte nagy visszhangot kiváltó esemény volt.

Számomra mindenesetre az lett a plzeni túra legemlékezetesebb mondata, amikor Sisa Tibor az utolsó percben lőtt Gosztonyi-kapufát firtató újságírói kérdésre válaszolva úgy fogalmazott: „Kár ezen bosszankodni, bizonyára így kellett történnie, s ez a momentum is hozzájárul ahhoz, hogy ezek a fiúk még inkább megerősödjenek, még jobban megállják a helyüket az előttük álló nagy feladatok során.” Mert, tegyük hozzá, ennek az egésznek az a tétje, hogy sok hasonlóan rangos nagy feladat várjon még rájuk a következő tizenöt évben. S ha ezekre olyan pozitív hozzáállással készülnek, mint edzőjük, akkor akár sikeresek is lehetnek.

S ha már dicsértem az MLSZ-t, hadd mondjam el azt is, hogy két további ötletem is lett volna a fiúk motiválására. Egyrészt nem értem, hogy miért csak az első hat helyre és a dobogóra tűztek ki prémiumot, főként az után, hogy a csapat biztos érmesként a négy közé jutott: a húszmilliós jutalmat döntőbe jutás esetén meg lehetett volna duplázni, s ezt előre bejelenteni.

A másik, a csapatszellemre jótékonyan ható intézkedés az lehetett volna, ha az MLSZ a vb-részvétel kiharcolása után kijelenti: a siker kovácsa, Sisa Tibor vezetheti az együttest a jövő évi egyiptomi világbajnokságon is. Erre nézvést ugyanis azóta sincs biztosnak tekinthető információ. Kérdésemre maga az edző azt válaszolta, hogy természetesen nagyon szívesen vinné tovább a csapatot, de szerinte erre nem lesz lehetősége, mert ő a mindenkori U19-es korosztály edzőjének szerződött, s nem is várja el, hogy ő legyen Komanék főnöke a vb-n.

Ennyit hát az utólagos okoskodásból, és bár az eszünkkel tudjuk, hogy a fák nem nőnek az égig, mostantól kezdjünk el arra készülni, hogy jövő nyáron az MLSZ-nek Egyiptomba kell majd különgépeket indítania és ajándékpólókat szállítania…

(A lefújás után a magyar szurkolók elénekelték a Himnuszt és vastapssal köszönték meg az ifiválogatott bravúros szereplését )

Bizonyára akkor is sokan leszünk ott olyanok, akik gyerekkoruk óta várnak arra a csapatra, arra a bizonyos meccsre. Arra, amelyről titokban mindannyian álmodunk, s amikor felvillan az esélye annak, hogy „Na talán most!”, akkor nem engedhetjük meg magunknak, hogy kihagyjuk az alkalmat, mert hátha éppen most szalasztjuk el életünk mérkőzését…

Ezért kellett Plzenbe is elindulni, és ezért kell már most gyűjteni a pénzt a kairói repülőjegyre…