Persze, azt a csapatot még Szovjetuniónak hívták, mégis természetes, hogy most mindenki a történelmi párhuzamról beszél.

Úgy tűnik, hogy a hollandoknak és az oroszoknak is most van azóta a legjobb csapatuk. Mármint 1988 óta, amikor kétszer is összecsaptak az akkor még csak nyolccsapatos Eb-n. A csoportmeccsen a szovjet csapat nyert a kárpátaljai, nagyszőlősi Rácz László bombagóljával. A döntőben aztán már megállíthatatlan volt a legendás Rinus Michels narancssárga alakulata.

Az azóta elhunyt mester helyén ma a 88-as gólkirály, Marco van Basten ül, és a csapat újra csodásan szerepel. Igaz, nyolc éve, a hazai rendezésű Eb-n egy másik Michels-tanítvány, Frank Rijkaard esélyesnek látszott arra, hogy megismételje a történelmet, de az olaszok (és saját ügyetlenkedő játékosai) szertefoszlatták az álmot a drámai elődöntőben. Így hát, most, a huszadik évfordulón remélik a hollandok, hogy Van Basten megint legyőzi Európát.

Csakhogy ehhez megint az oroszokat kell legyőznie, mi több, hogy a történet még pikánsabb legyen, egyben honfitársát, Guus Hiddinket is. Az oroszok holland kapitányától egyébként megkérdezték a svédek legyőzése utáni sajtótájékoztatón, hogy mennyiben lesz számára különleges a hollandok elleni meccs, ő azonban válaszában megkerülte a lényeget.

Arról beszélt, hogy bizony különleges lesz ez a találkozó, mert a játékosokat mind jól ismeri személyesen, sőt a stáb tagjait, egykori kollégáit is. Na de, hogy holland emberként milyen érzés lesz netán kiejteni Hollandiát az Eb-ről, erről nem ejtett szót. Úgy látszik, egy vérbeli profinak ez nem kérdés. Számomra mégis furcsa, ahogyan az is, hogy Michel Platini nem kíváncsi a francia–orosz meccsre.

Emlékszünk még, milyen traumát jelentett sokak lelkében, amikor Bölöni László a román válogatottat vezette sikerre a magyarok ellen? Pedig csak a kötelességét teljesítette, profi edzőként kihozta csapatából a maximumot. De Lukas Podolski is gond nélkül kivégezte góljaival Lengyelországot, még ha utána szimpatikusan kompenzált is a nyilatkozataival. (De ha már Rácz Lászlónál tartottunk: vajon milyen érzés lehetett neki csapattagnak lenni abban a szovjet válogatottban, amelyik hatot rúgott Magyarországnak Mexikóban? Vagy Szabó Józsefnek a vb-negyeddöntőben legyőzni Albertéket 66-ban?…)

Változnak az idők. Amikor Puskás Ferencet felkérték, hogy a spanyol válogatott tagjaként szerepeljen a 62-es világbajnokságon, egy feltétele volt csupán: ha a magyarokkal kerül szembe a csapat, neki ne kelljen játszania… A találkozás, amely a sorsolás alapján könnyen létrejöhetett volna, elmaradt, mert bár a magyarok továbbjutottak a csoportjukból (megelőzve Angliát és Argentínát), a spanyolok kiestek…

De vissza a szombati orosz-holland negyeddöntőhöz. Sokan azt mondják, az oroszoknak nincs szerencséjük, mert most, amikor végre összeszedték magukat, a mezőny legerősebb csapatával, a hollanddal találkoznak. Mások szerint, ha a „ruszkik” megint úgy játszanak majd, mint a svédek ellen, akkor nem állítja meg őket senki. Az tény, hogy négy éve a görögök úgy lettek Európa-bajnokok, hogy egy meccsen sem mutattak annyit a futballból, mint az oroszok ez egy alkalommal. Vagyis: a Hiddink-csapat akár még Európa-bajnok is lehet.

Hát reméljük, hogy a meccs tényleg olyan jó lesz, mint amilyet a párosítás ígér!

Kommentár a filmecskéhez: A hatalmas drapériákon – miközben szól a szovjet-orosz himnusz – a kétfejű cári címersas és Nagy Péter cár, aki Poltavánál hatalmas verést mért a svéd seregre a tizennyolcadik század elején – az üzenet egyértelmű és a remélt nagy verés megint bekövetkezett.