2008. jún. 19. 17:28 - írta Szollosi77 Amikor megkapták a BL-rendezés jogát, még csak futballdiplomáciai sikert könyvelhettek el.

 

Amikor gazdag üzletembereik elkezdték felvásárolni a nagy nyugati klubokat, csapataik pedig a nagy külföldi sztárokat, edzőket szerződtették, még csak azt láttuk: gazdaságilag felveszik a versenyt a legerősebb futballhatalmakkal.

 

Amikor aztán az angolokat megelőzve továbbjutottak az Eb-selejtező csoportjukból, az már igazi szakmai siker volt. De még mindig sokan szerencséről, meg Guus Hiddink személyes sikeréről beszéltek.

 

Jött aztán a szentpétervári Zenit elsöprő lendülete és UEFA-kupa-győzelme, amit már nem lehetett véletlennek tekinteni. De még így is mindenki azonnal letet arról, hogy az oroszoknak lehet itt valami esélyük, amikor úgy nyitottak az Eb-n, hogy kaptak egy négyest a spanyoloktól.

 

Most viszont róluk beszél mindenki, a svédek elleni játékukat látva nem túlzás kijelenteni, hogy olyan futballt vezettek elő, amilyet ezen ez Eb-n még senki sem látott.

 

Megint kiderült, hogy „a mai futballban már nincs idő semmire, felgyorsult a játék, azonnal kell cselekedni” típusú maszlag értelmét veszíti, amint egy olyan csapatot látunk, amelyik tud futballozni.

 

Az oroszok semmi mást nem csináltak, mint egyérintős, lapos passzos játékkal szanaszét zilálták a máskor oly masszív, az ellenfélnek lélegzetvételnyi helyet sem hagyó svéd védelmet.

 

Nem kapkodtak, csak egyből tették a labdát, s többnyire jó helyre, ebből pedig az lett, hogy nem, hogy maradt idő átvenni, meg visszapasszolni, hanem tucatszor állt elő olyan helyzet, hogy nem fértek egymástól a gólhelyzetben lévő orosz játékosok, hogy oda-vissza emelgették egymásnak ziccerben a labdát, magyarul fogalmazva annyi helyzetet szórakoztak el, hogy az már-már megalázó volt. Nem is már-már: az volt.

 

És közben a svédeknek gyakorlatilag nem volt gólhelyzetük, hiába a világklasszis Ibrahimovic, Henrik Larsson csatárduó. Mert a fölényes technikai tudáshoz az elnyűhetetlen fizikum és a gyorsvonat sebessége társult az oroszoknál, vagyis a régi, hagyományos erényeik.

 

A statisztika mintegy húsz orosz kapura lövést jegyzett fel, de mindenki, aki látta a meccset, igazolhatja, hogy hat gólt minden túlzás nélkül könnyedén rúghattak volna Andrej Arsavinék. Pedig semmi különöset nem csináltak, csak egyből és jó helyre tették a labdát… Mégis: erre a kifinomult futballra a svédeknél talán csak a bosnyák származású Zlatan Ibrahimovic képes.

 

A kimaradt lehetőségek kapcsán Hiddink mester is megjegyezte a meccs utáni sajtótájékoztatón: csak amiatt illetheti némi kritikával a csapatot, hogy félidőnként legalább egy góllal illett volna több gólt lőniük a fiúknak a helyzetek alapján.

 

Utoljára két éve láttam testközelből a mestert, de a szituáció nagyon hasonló volt: akkor is éppen továbbjutott a csoportjából a csapatával, s ebből az alkalomból nyilatkozott a sajtónak. Csak akkor világbajnokságon voltunk, Hiddink csapata pedig az ausztrál válogatott volt. Elképesztő egyéniség...

 

Mára tehát kiderült, hogy érdemes volt Roman Abramovicsnak bevállalni a holland edző fizetését, amelyet az orosz szövetségtől vehet fel, jócskán megdolgozott érte.

Hiddink pedig így jellemezte a csapatát: „Büszke vagyok a fiúkra, mégpedig azért, mert szeretnek futballozni. Ezt ma mindenki láthatta…”

 

Bizony, bármilyen közhelyesen hangzik, a lényeg talán ez. És ezt, vagyis hogy szeretnek futballozni, az ember képtelen jó szívvel rámondani a mindenkori svéd vagy éppen német csapatra. Elnézést érte, de ha szeretnek is játszani, nem látszik rajtuk… Aztán vannak olyan csapatok is, amelyeken látszik, hogy tagjai szeretnek futballozni, csak sajnos az is, hogy nem annyira tudnak. Az oroszok viszont, ha egyelőre csak egy meccs erejéig is, végre fociztak egyet.

 

Az angoloknak pedig nem kell szégyenkezniük, selejtezőbeli riválisaik már a nyolc között járnak. Erős csoportból estek ki.

 

Szöllősi György