Hogyan is emlékezhetnék magára a pillanatra, amikor Antonin Panenka bepöttyintette a labdát Sepp Maier kapujába, amikor csak az eset után egy évvel születtem? Ettől még azonban felejthetetlen élmény nekem is az a mozdulat, az a hihetetlen pimaszság, az a dramaturgiai csoda, amit ez a tizenegyes jelent. Ha vannak klasszikus pillanatai, örökérvényű csúcsteljesítményei a futballnak, akkor ez Panenka-gól éppen úgy az, mint Puskás hátrahúzós csele a Wembley-ben vagy Dejan Savicevic felső sarkos nyesése a Barcelona elleni BL-döntőben.

Ha a csehekről és az Eb-ről van szó, akkor bizony a Dukla Praha (a cseh nép szeretetében a mai napig kocsmai fényképekkel jelenlévő) legendává nemesedett futballistáját illeti az első hely az asszociációs láncban. Aztán rögtön utána következik Karel Poborsky utánérzése egy emberöltővel odébb, amikor a még szinte ismeretlen loboncos fiatal cseh gondolt egyet és az angliai Eb portugálok elleni meccsén briliáns mozdulattal felemelte a labdát a földről lövés helyett, és a senki által sem várt mozdulattal be is vonult a futballtörténet panteonjába, azt hiszem, egyszersmind ki is taszítva onnan a pályafutása végéig nagy tehetségként emlegetett Vítor Baia kapust.

(És ha már az Eb-n ugyancsak tegnap és ugyancsak győzelemmel rajtoló portugáloknál tartunk, hát nekik Vítor Baia helyett lett másik kapus-hősük: Ricardo, aki a David Beckham drámai hibájáról is emlékezetes lisszaboni tizenegyes-párbajban Vassel büntetőjét kivédte, majd az utolsó lövést elvállalta, és a legjobb négy közé rúgta Portugáliát. Nehéz azt az estét elfelejteni, s nem csak azért, mert Victoria Beckham mellől nézhettem végig a tizenegyeseket…)

Aztán az arany- és az ezüstérem után jött a bronz is, mármint a csehek Eb-történetében, négy éve Portugáliában.

A futball persze olyan, hogy éppen akkor lettek bronzérmesek, amikor úgy tűnt, a futballjukkal egyértelműen kiemelkednek a mezőnyből. Örökké emlékezetes a hollandok elleni fordításuk és pazar futballjuk vagy az, hogy az utolsó csoportmeccsen a sztárokat pihentetve a B-csapatukkal verték meg a németeket, no meg a dánok elleni remeklés is nagy élmény volt… Aztán Tomás Rosicky kapufát lőtt, majd megsérült Pavel Nedved, és minden megváltozott: az egyetlen fejesgóllal minden meccsüket megnyerő görögök a cseheken is átgyalogoltak, s maradt nekik Milan Baros gólkirályi címe.

Most újra itt az Eb és újra győzelemmel kezdtek a csehek, bár a legtöbben azt mondják, ez a csapat már messze nem az a csapat. Lehetséges. Mint ahogy az is könnyen lehet, hogy a sokadszor esélyesként beharangozott portugáloknak most lesz a legerősebb, legegységesebb csapatuk. Meglátjuk, de a cseh-portugál például igen jó meccsnek ígérkezik – hátha megint legenda születik…