Kapcsolódva a legutóbbi bejegyzéshez el kell még mondanom, hogy Dinnyés Marci, aki hét esztendeje egyetemistaként segített be az MLSZ centenáriumi ünnepségeinek megrendezésébe és az alakulgató uefa.com magyar hírekkel való kiszolgálásába, ezekben a napokban egy még komolyabb rendezvény lebonyolításában segédkezik. Az esemény neve: EURO2008. Ma Nyonból, a szálláshelyéről hívott, hiszen ő a genfi és a berni mérkőzéseken a hivatalos honlap főnöke. Az ő keze alá tartoznak a különféle nyelven tudósító uefa.com-os újságírók, meg a multimédiás szolgáltatás többi szereplője, operatőrök, riporterek és így tovább.

(Dinnyés Márton Svájcban az európa-bajnoki trófea kellemes társaságában)

Ha már itt tartunk, akkor viszont gyorsan szögezzük le azt is, hogy Magyarország képviselete elkeserítően szerény az Eb-n. Ahhoz képest mindenképpen, hogy mondjuk 1964-ben vagy 1972-ben még a négyes döntőben is ott voltunk – mármint a futballcsapatunk. De már ahhoz képest is, hogy 1996-ban még Puhl Sándor pazar játékvezetését dicsérte az egész világ az angol-német elődöntő után. Most úgy állunk, hogy az FC Fehérvár gyakorlatilag több hivatalos szereplővel képviselteti magát az Eb-n, mint az MLSZ… Nem vicc: dr. Mezey György a mérkőzéseket elemző és a „Meccs embereit” választó „Technical Study Group” tagja, Berzi Sándor pedig az UEFA fegyelmi bizottságával ülésezik majd hol itt, hol ott Ausztriában és Svájcban.

Játékosunk ugyebár nincs (leszámítva az osztrák színekben szereplő, hajdani haladásos Garics Györgyöt, s már ott tarunk, hogy a románoknál sincs magyar ajkú futballista, Razvan Cosic például olyan névrokona az 54-es vb gólkirályának, Sándornak, meg a másik honvédos olimpiai bajnok futballistának, Lajosnak, aki nem tud magyarul), játékvezetőnk is csak félig-meddig. Kassai Viktor ugyanis tartalék-játékvezetőként fért be az Eb-keretbe, vagyis azzal a tudattal készülhetett, hogy csak akkor fog valójában belefújni a sípba, ha valamelyik kollégája a pályán megsérül (például a portugál–török vagy az osztrák–lengyel meccsen, amelyekre máris beosztották). Persze, ő legalább ott van, ami így is óriási fegyvertény (vajon gondoltuk volna-e azon a mált századi Komárom–Fradi edzőmeccsen, Viktor, hogy vasárnap Bécsben találkozunk?…), a kritika inkább azokat illeti, akik nincsenek itt.

Oda jutottunk, hogy már újságíróinkkal is megeshet, hogy elutasítja az akkreditációs kérelmüket az UEFA, mondván, nincs elég hely… És nem hazabeszélek, higgyék el (eddig ilyen gondom nekem még nem volt, és a személyes vonatkozás itt mellékes is), de már két éve a vb-n is érezni lehetett, hogy bizony távoli és szegény rokonok lettünk, akit egyre kevésbé látnak szívesen ott téblábolni a díszes vendégek között…

Most már annak is örülni kell, ha az ember összefut Michal Listkiewicz magyarul is jól beszélő (volt) lengyel futballelnökkel, Garics Györggyel, netán Imre Mátyással, az UEFA Bécsben szolgáló helyszíni sajtósával. Furcsán hangzik, de már szurkolóink is alig jutnak ki a mérkőzésekre. Olyan nehéz jegyhez jutni és olyan drágák a belépők, hogy sok rutinos magyar Eb- és vb-látogató hoppon maradt ezúttal.

Ha meg igazi magyar Eb-résztvevővel akar találkozni az ember, akkor sajnos nem az Eb-re kell kilátogatni, hanem valamelyik óbudai étteremben kell mondjuk Kű Lajost felkutatni…

Na, de elég… Holnap kezdődik az Eb!

Szöllősi György